Beszámoló a 4. Herpetológiai Táborról

Június 17–22 között immár a negyedik Herpetológiai Tábort (Herptábort) rendezte meg szakosztályunk.

Tábori foglalkozás (fotó: Balogh Diána)

A helyszín ezúttal a börzsönyi túraútvonalak csomópontja, a Királyrét volt. Szállásul a Duna–Ipoly Nemzeti Park látogató- és oktatóközpontja, a Hiúz Ház szolgált. A helyszínt a társaság java Kismaros felől a hangulatos erdei vasúttal közelítette meg. A táborozók idén is huszonöten voltak, aminek körülbelül a felét a visszatérők rutinos, összeszokott csapata alkotta, de az újak is gyorsan beilleszkedtek. Ketten, Bancsik Barnabás és Mayer Csilla a rajzpályázatunkon elért helyezésüknek köszönhetően kedvezménnyel jöhettek a táborba. A KHVSZ részéről 6 táborvezető: Babocsay Gergely, Balogh Diána, Bozóki Balázs, Mizsei Edvárd, Péntek Attila és Vági Balázs voltak jelen.

Sok szabadtéri program volt (fotó: Balogh Diána)

A résztvevőket gyorsan csapatokba szerveztük, oly módon, hogy életkor és tapasztalat, valamint nemek szerint mindben hasonló legyen az összetétel (ezt segítette, hogy a táborozó populáció ivararánya idén először kiegyenlített volt). Az első három napban, amíg kicsit ismerkedtünk a tereppel, a társaság főleg együtt mozgott, de így is akadt látnivaló szép számmal. A szálláshely kiválasztása ideálisnak bizonyult, hiszen amellett, hogy nagyon kényelmes és minden igényünket kielégítő építmény volt, sok érdekes élőlény a ház közvetlen közelében került elő. A ház alatt csordogáló patakban foltos szalamandra lárvái éltek, némelyik ekkortájt mászott ki a szárazra, hogy elkezdje felnőtt életét. A patak mentén erdei és gyepi békákkal lehetett találkozni, és jól megfigyelni a köztük lévő különbségeket. Az első erdei sikló szinte a megérkezésünkkor előkerült (összesen kilenc társa követte a tábor során), és később találtunk itt egy kapitális vízisiklót is, amelyik fejét viperásra háromszögesítve, látszatkapkodásokkal és penetráns bűzt árasztva próbálta elriasztani a fotózásán ügyködő táborozókat, nem sok sikerrel. Mindenesetre jó ötlet volt közvetlen az illatozó levendulaágyás mellé tenni.

Kapitális vízisikló fotózása (fotó: Balogh Diána)

Pár száz méterre feküdt a Bajdázói-tó, amiben népes és produktív mocsáriteknős-állomány él, ezekből is jó néhány egyedet megfigyelhettünk, az 5–6 centis páncélú, színpompás tavalyi kicsiktől a 20–25 centis felnőttekig. Megfogásukhoz sokan nem kímélték magukat és ruházatukat sem, de a lelkesedés töretlen volt, és az időjárás is lehetővé tette, hogy eláztassuk magunkat. Kicsit lejjebb, a horgásztóban kockás siklók és zöldbékák éltek. Az erdőszéleken, bokorsövények szegélyén gyakoriak voltak a lábatlangyíkok (kuszmák), melyekben így, a Dunától keletre a kékpettyes fajt sejtettük, de ezt igazán látványosan megmutató kifejlett hím példány nem került elő. A nyílt mezőkön, cserjés szegélyekben meglepő módon nem zöld, hanem fürge gyíkokkal találkoztunk nagy számban – bár azért az előbbi faj is képviselte magát. Királyrét központjában a települések jellegzetes fajai, barna és zöld varangyok, fali gyíkok fordultak elő. Nem csak a herpetofauna tartogatott izgalmas fajokat: próbáltunk sebesült fiatal meggyvágót és citromsármányt menteni (sajnos végül egyik sem maradt életben), találkoztunk sünnel, erdei egérrel és vízicickánnyal. A patakokban szerencsére gyakori volt a védett kövi rák, és a szárazföldi ízeltlábúak közül is előkerült jó néhány látványos állat: nagy szarvasbogarak sokasága, csőszcincér, havasi cincér, óriás fenyődarázs.

Források a Börzsönyben mindig szalamandralárvákkal kecsegtetnek (fotó: Balogh Diána)

A táborozóknak a legtöbb feladatot csapatban kellett teljesíteni. Először a meglévő herpetológiai tudásukat kellett összeszedni, majd a tábor során ehhez több alkalommal visszatérni, beleépítve az új ismereteket. A későbbi kiscsoportos foglalkozásokon egy-egy táborvezető az év hüllőjéről és a korábbi évek fajairól, a szakirodalom típusairól és használatáról, az illusztrációk készítéséről, illetve a természetvédelem kérdéseiről mélyítette el a résztvevők tudását. Két napon át önállóan dolgoztak a csapatok terepen, és gyűjtötték az előfordulási adatokat egy-egy táborvezető jelenlétében. Ezt követően a Herptérképre kellett feltölteniük a – többnyire fotóval alátámasztott – észleléseket, ami látványos pontfelhőt eredményezett Királyrét körül, alighanem a nemzeti park legnagyobb örömére. A táborélet egyéb tevékenységeiben való részvétel is pluszpontokat eredményezett. Végül egy kétéltű- és hüllőismereti vetélkedőben alakult ki a végleges sorrend, ahol mindenki kockára tehette addig megszerzett pontjait. Az elsőség szoros küzdelemben, a Köpőlegyek és a Kispontyok csapata között dőlt el előbbiek javára, ezzel szemben a Seltopuzik csapat közönségszórakoztató, ám kockázatos taktikát követve végül hősiesen elvérzett.

A környék változatos vizes élőhelyeinek élővilágával ismerkedtünk (fotó: Balogh Diána)

A közeli vendéglő a legtöbb étkezés során finom ételekkel és figyelmes kiszolgálással örvendeztetett minket, erre is rátett egy lapáttal maga a Börzsöny: a csapadékos, meleg idő sosem látott vargányabőséget hozott, melyből tejszínes-csirkés mártást, gombás vajat készítettünk, de még leszárításra is futotta belőle. Az utolsó estét a hagyományoknak megfelelően hangulatos szalonnasütéssel zártuk, ami végül gitározásba-éneklésbe, illetve állatkert-építő társasjátékozásba csapott át.  Másnap kissé szomorúan, de elégedetten indultunk hazafelé – a tábort sikerrel zártuk, és hasonló szellemben szeretnénk folytani jövőre is. Balogh Diána, a tábori élet mindennapjait bemutató további képeit ide kattintva lehet megtekinteni.

Kapcsolódó hírek

Az Egyesült Királyságban jelenleg kevesebb, mint 50 nagy goda pár van. Többségük két helyen, a Nene és az Ouse Wash területén, a lápvidéken költ. (Fotó: https://rspb.org.uk)

Az RSPB Természetvédelmi Kutatóközpontban mintegy 60 teljes munkaidőben dolgozó kutató foglalkozik a világ fajvédelmi problémáival. A kutatócsoport a gázlómadarakat fenyegető veszélyekre koncentrál és a „Nagy goda Projekt” az egyik ilyen nagy jelentőségű projekt lesz az elkövetkezendő években.

uráli bagoly, füleskuvik, erdei  fulesbagoly (fotó: Szilágyi Attila)

A baglyok mindig is különleges szerepet töltöttek be az emberek életében. Sok hiedelem, monda kötődik hozzájuk, a bölcsesség szimbólumának tekintik őket, pedig nem kivételesen intelligens madarak. Viszont tollszerkezetük, különleges érzékszerveik és éjszakai életmódjuk miatt valóban érdekesek. E hangtalanul repülő éjszakai ragadozók a 2020-as év madara jelöltjei, amelyeket a...

Börzsönyi szalamandra-túránk résztvevői

A nyár beköszöntével kicsit összefoglalnánk az "Év kétéltűje - a foltos szalamandra - 2019" kampányunk első félévét - talán egy kicsit a dicsekvés és nem titkoltan a hasonló rendezvények szervezésére buzdítás szándékával.