Mit eszik a szalakóta? Táplálékmaradványok és érdekességek az odúkból

Ahhoz, hogy egy madárfajt védjünk, védenünk kell annak táplálékállatait, s a táplálékállatok élőhelyét is. Hogy a szalakóták táplálékspektrumáról minél több információhoz jussunk, a helyszínen feljegyezzük az odúkban talált maradványokat. Ezen adatok az évek alatt sok ismertetőt adtak arról, hogy mi alkotja e madarak potenciális táplálékát és a mai napig rejtenek érdekességeket.

Szalakóta (Fotó: Horváth Tibor).

Mivel a szalakóta tipikus „vártamadár”, így terepen szemmel (távcsővel) is megfigyelhető amint egy kiülőfára ülve szöcskézik, és sok fotó is megörökíttette már ahogy egyik leggyakoribb táplálékállata; a zöld lombszöcske kerül az étrendjébe. 


Szalakóta zsákmányával (Fotó: Szitta Tamás).

Az odúkban azonban (szinte) mindig fellelhető valamilyen maradvány; például egy szárnyfedő, vagy esetenként maga az állat is, amit behord etetéskor a szülő. Mivel a rovarok osztálya a legnépesebb az állatvilágban, így a határozásuk terepen nem egyszerű, vagy megfelelő szakember hiányában nem kivitelezhető. 


Zöld lombszöcske (Fotó: Szitta Tamás).

Az egyenesszárnyúak rendjéből – mint fentebb említésre került – a zöld lomszöcske a leggyakoribb, ezen kívül jegyeztünk még föl szemölcsevő szöcske-, lótücsök-, és különböző fürgeszöcske és sáskafaj maradványokat is. A bogarak rendjéből pedig gyakran kerültek elő futrinkák, cincérek, szipolyok, sutabogár, orrszarvúbogár és butabogár maradványok.  


Lótücsök (Fotó: Szitta Tamás).


Butabogár maradványok az odúból (Fotó: Hák Flóra).


Orrszarvúbogár és virágbogár maradványok (Fotó: Hák Flóra).

Az odúkban talált táplálékok vizsgálata azért is fontos, mert így adatokat kaphatunk Natura 2000 jelölőfajok elterjedéséről is; mint a szarvasbogár esetében. E faj szárnyfedőjét több koordinátán is megtaláltuk.

A megfigyeléseink alapján jellegzetességgé vált, hogy virágbogarakat vagy azoknak valamely maradványát megtaláljuk az odúkban. Ezek is információval szolgálnak a védett fajok elterjedéséről. Több koordinátán is jegyeztünk föl nemcsak pompás virágbogár, hanem ritka magyar virágbogár adatokat is.   


Magyar virágbogár (Fotó: Golen Gerhárd).


Aranyos virágbogár, azaz rózsabogár (Fotó: Szitta Tamás).

A hüllők osztályából megfigyeltünk vízisiklót az odúkban, valamint fürgegyíkot, melyet egyik esetben a fióka éppen emésztett. Békák fogyasztásáról több fotó is tanúskodik. 


Gyíkot emésztő szalakóta fióka (Fotó: Golen Gerhárd).


Szalakóta béka-zsákmánnyal (Fotó: Szász László).


A vízisikló is a szalakóta táplálékai közé kerülhet (Fotó: Szitta Tamás).

Az étrendben a kisemlősök is képviseltetik magukat, egereket, pockokat még képes elkapni a szalakóta. Ha csak csontokat vagy csontdarabkákat találunk az odúkban ezek határozása szintén nem egyszerű feladat. Azonban érdekesség, hogy megfigyeléseink alapján a szülő ha nem teszi egyből a zsákmányt a fióka csőrébe, s az esetleg az odú aljára esik, már nem kerül elfogyasztásra, nem vált ki ingert. Így találtunk egész mezei pockot odúban, amihez már nem nyúltak hozzá a fiókák.



Mezei pocok zsákmány (Fotó: Szitta Tamás).

Nemcsak táplálékmaradványokkal lehet találkozni rendszerint az odúkban. Vannak kőzetdarabok, földdarabok, kavicsok is, melyeket valószínűleg a fészek porózusságának növelése érdekében visz be a madár. Ugyanezt a célt szolgálhatják a csigák és a csigahéjak amelyeket találunk. Az egyik odú érdekessége volt, hogy aljzatán nagy számban találtunk tányércsigákat. Valószínűleg kiszáradt vizes élőhely volt a közelben.

Sajnos azonban a természetes anyagok mellett mesterséges anyagokat is behord a madár a fészekbe.  A fészekben található porcelándarabok, malterdarabok, üvegdarabok nem jelentenek akkora veszélyt, mint a bálazsinegek, amik feltekeredhetnek a madár/fiókák lábára s pusztulást is okozhatnak. Több ilyen adattal és tapasztalattal rendelkezünk az országban, ahol szerencsétlenül végződött a zsinegekkel való találkozás… Szerencsére arra is volt példa hogy épp időben érkeztünk hogy kiszabadítsuk a madarat. 


Vadászatból „hazatérve” (Fotó: Szitta Tamás).

Összességében elmondható, hogy kiemelt jelentősége van a táplálkozástani adatok feljegyzésének, hisz információkkal szolgálnak a madarak táplálékspektrumáról. Azonban fontos kiemelnünk, hogy egyes állatcsoportok helyszíni meghatározása szakember vagy megfelelő laboratóriumi körülmények hiányában lehetetlen!

Írásunkat a 2014-2015-ös helyszínen meghatározott táplálkozástani adataink segítségével készítettük el a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság borsodi-mezőségi területéről. Segítségünkre volt Golen Gerhárd szakdolgozata és Enyedi Róbert segítsége. 

Hák Flóra, Szitta Tamás

 

Kapcsolódó hírek

Az ünnepi szakosztályi ülést tengerimalac-sivítás kísérte

Advent második vasárnapján rendeztük meg szokásos évértékelő ünnepi összejövetelünket a Fővárosi Állat- és Növénykert Szeráj-termében, a szomszéd helyiségben élő majd 50 tengerimalac sivító lelkesedése mellett.  

Az MME Börzsönyi Helyi Csoportja két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...

Kuhi Szabadszállás térségében, 2018.12.03. (Fotó: Orbán Zoltán)

A madármegfigyelők számára különösen mozgalmasnak bizonyult az idei november. Első alkalommal tűnt fel nálunk egy lazúrcinege, majd a hónap utolsó napján Szabadszálláson került elő egy különleges, miniatűr ragadozómadár, egy kuhi is, melynek ez még csak a második előfordulási adata hazánkban.