Rekord uhuszaporulat Budapest határán!

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu (Bubo bubo) nem idegenkedik a városi környezettől, Európa számos országában már régebb óta kisszámú, de rendszeres fészkelőként szaporodik különböző nagyvárosok lakott területein is.

Budapest határán nevelkedő uhufióka portréja

Ezek az uhupárok a túlszaporodott városi galambállomány és a különböző betegségeket terjesztő vándorpatkányok rendkívüli mennyiségű zsákmányolásával pótolhatatlan hasznot hoznak a városi közösségek számára! Örömteli hír, hogy 2017-ben Budapest közigazgatási határán két uhupár is fiókákat nevelt, összesen öt fióka repült ki sikeresen az ismert költőhelyeken.

Az egyik költőhelyen 2017-ben három fióka nevelkedett egy mesterséges, csapadéktól védett költőhelyen, melyet Turny Zoltán alakított ki a baglyok számára 2016-ban. A faj megtelepedése óta itt idáig ez volt a legnépesebb szaporulat. A fiókák fejlődését Belső Angéla, Hencz Péter és Turny Zoltán MME-tagok dokumentálták. A másik, néhány kilométerrel arrébb található, szintén lakóövezetben élő uhupár 2010-es megtelepedése óta 2017-ig még egyetlen alkalommal sem nevelt fel sikeresen fiókákat. Itt Becze László önkéntes polgárőr óvta a madarak nyugalmát. 2015-ben Kossuth Levente preparátor és önkéntes ragadozómadárvédő alpin-technikával egy biztonságos és nehezen észlelhető költőhelyet alakított ki számukra, jelentősen növelve ezzel egy sikeres költés esélyét. Ennek meg is lett az eredménye, mert 2017-ben több év sikertelen próbálkozását követően két hím fióka nevelkedett a mesterséges költőhelyen, melyek májusban ornitológiai gyűrűt kaptak Benei Béla és Benei Zsolt gyűrűzők (MME) jóvoltából. Szerencsére a természetközelibb élőhelyekhez képest is nagyszámú veszélyforrás ellenére mind az öt uhufióka sikeresen elérte a röpképes kort, bár a szülők egy ideig még hordanak számukra zsákmányt.


Benei Zsolt, Kossuth Levente és Benei Béla MME-tagok
Budapest határán gyűrűzött uhufiókákkal

A 2017-es évben gyűjtött táplálékmaradványok elemzésének eredményei alapján a főváros környéki párok leginkább vándorpatkányt és házi galambot, valamint különböző rovarevő emlősöket és mezőgazdasági károkat okozó kisrágcsálókat (pl. mezei pocok) zsákmányoltak. A közbeszéddel ellentétben a magyarországi uhupárok esetében még egyetlen házimacska-vagy kutya hiteles maradványa sem került elő a táplálékmaradványokból és köpetekből, melyek rendszeres begyűjtése, valamint tartalmuk elemzése a fajvédelmi munka szerves részét képezi.

Ez az impozáns bagolyféle tíz éve még jóval ritkább volt az országban, akkor Pest-megyében összesen nem kelt ki annyi uhufióka, mint most a főváros határán. Bár a nyolcvanas évek elején az uhu ideiglenesen teljesen kipusztult a megyéből, a kilencvenes évek első felében újból megtelepedett egy költőpár, napjainkban pedig már egy lassú terjeszkedés észlelhető a régióban.


Felnőtt uhu (Fotó: Lendvai Csaba)

2017-ben Pest-megyében összesen tizenhárom uhufióka repült ki, mely a faj kilencvenes évekbeli újbóli megtelepedése óta messze a legnépesebb szaporulat volt a megyehatáron belül! Az idén tapasztalt költési siker többek között számos évek óta sikertelenül próbálkozó pár eredményes fészkelésének is köszönhető. Ez utóbbi részben annak a regionális szintű védelmi munkának az eredménye, mely a költési siker növelését célozta meg az ismert veszélyeztetett költőhelyek esetében, s melyet zömében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának önkéntesei végeztek az elmúlt években kitartó munkával! Fáradozásaikat elismerés és köszönet illeti!

Schwartz Vince

 

Kapcsolódó hírek

Az ünnepi szakosztályi ülést tengerimalac-sivítás kísérte

Advent második vasárnapján rendeztük meg szokásos évértékelő ünnepi összejövetelünket a Fővárosi Állat- és Növénykert Szeráj-termében, a szomszéd helyiségben élő majd 50 tengerimalac sivító lelkesedése mellett.  

Az MME Börzsönyi Helyi Csoportja két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel, amely az ország több pontján eddig nagy sikert aratott. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...

Kuhi Szabadszállás térségében, 2018.12.03. (Fotó: Orbán Zoltán)

A madármegfigyelők számára különösen mozgalmasnak bizonyult az idei november. Első alkalommal tűnt fel nálunk egy lazúrcinege, majd a hónap utolsó napján Szabadszálláson került elő egy különleges, miniatűr ragadozómadár, egy kuhi is, melynek ez még csak a második előfordulási adata hazánkban.