A talajon fészkelő uhukról

Azok a madárfajok, amelyek nem építenek saját fészket, előszeretettel használják ki a territóriumukban már adott biztonságos fészkelési lehetőségeket – legyen az akár egy másik, fészeképítő madárfaj korábbi fészke vagy akár egy biztonságos épületpárkány, sziklafal. A bagolyfélék gyakran költenek hasonló helyeken, egyes fajaik – pl. a réti fülesbagoly -  pedig rendszeresen a puszta talajra rakják a tojásaikat. Az összes közül talán ez az egyik legkockázatosabb költőhely-választási stratégia.

Talajon kotló tojó uhu a Hernád-völgyben. (fotó: Schwartz Vince)

Legnagyobb hazai bagolyfajunk az uhu Európa egyes területein (pl. Németország északi tartományai, Finnország középső -és déli része) a számára optimális sziklás élőhelyek hiánya miatt rendszeresen fészkel a talajon. Vannak olyan összefüggő területek, ahol a párok jelentős része ezt a költési módot választja. Tőlünk keletre (pl. Oroszország tajgaövezetében) szintén nagy területeken fészkel hasonló módon a faj, általában öregebb fenyvesekben. A talajon lévő uhuköltések gyakrabban mennek tönkre tojásos -és fiókás korban, mint az építményeken, sziklafalakon vagy a fákon lévő gallyfészkekben található fészekaljak. Legtöbbször a vaddisznó és a róka, ritkábban a borz pusztítja el a költéseket, esetenként pedig a véletlen, ember általi zavarás vezet azok tönkremeneteléhez. Az uhuköltések közül messze a talajon lévők a legveszélyeztetettebbek, de pl. Finnország középső területein -  ahol egyáltalán nem élnek vaddisznók és az uhupárok szinte mindegyike a talajon fészkel - a költésekből rendre sikeresen kirepülnek a fiókák.


Háromfiókás uhuköltés talajon egy tarvágáson hagyott gyökértányérban Finnországban.
A felvétel a fiókák gyűrűzése során készült. (felvétel: Schwartz Vince)

Háromfiókás uhuköltés talajon lucfenyő tövében Finnországban.
A felvétel a fiókák gyűrűzése során készült. (felvétel: Schwartz Vince)

Magyarországon - ahol az állomány átlagosan kb. 70%-a sziklafelületeken fészkel – az uhuk sohasem költöttek szívesen a talajon, az elmúlt évszázadból csupán 5-6 hasonló esetről szereztünk tudomást a Soproni-hegységből, a Zempléni-hegységből, a Bodrog-térségéből és a Jászságból, de e költések mindegyike még tojásos korban meghiúsult. Ennek tükrében érdekességnek számít, hogy idén egyszerre két helyen is előkerültek talajon lévő uhuköltések: A Hernád-völgyében és a Zempléni-hegység peremén. Előbbi esetében még nagyobb meglepetés volt, hogy a sűrű akácsarjak között lévő költésből két fióka sikeresen kikelt és ki is repült. A másik költés a Zempléni-hegység egyik kőbányájának közelében egy öreg tölgyfa tövében kapart mélyedésben volt, amelyben a tojó uhu két tojáson kotlott. Itt sajnos a költés a későbbiekben tönkrement, mert a tölgyfától pár méterre lévő bozótosban tanyát vert egy vaddisznó, mely - miután megette az uhutojásokat - a rendszeresen használt fekvőhelyét az uhu költőhelyétől pár méterre alakította ki.


Talajon lévő uhu költőhely a Zempléni-hegységben két tojással. (fotó: Petrovics Zoltán)


Talajon nevelkedő uhufiókák a Hernád-völgyben. (fotó: Bereczky Attila)

Bár ezek a fészkelések Közép-Európában és főleg Magyarország vonatkozásában különlegesnek számítanak, a jelen körülményeket figyelembe véve természetvédelmi szempontból nem lenne kívánatos, ha az uhuk „rászoknának” erre a kevésbé biztonságos költési módra, így reméljük, hogy hosszú távon ezek továbbra is csak egyedi esetek lesznek!

 

Schwartz Vince
uhu fajmegőrzési koordinátor
MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály

 

Kapcsolódó hírek

Szeretettel meghívjuk az érdeklődőket 2020. július 24-én 14 órakor kezdődő Vönöczky Schenk Jakab mellszobrának felavatására.

Felnőtt kategória, I. helyezett: Nagy Eszter Lelle

Az idei évben meghirdetett „Nem mind mérges, ami fekete” című rajzpályázatunkra az ország számos pontjáról, összesen 717 egyedi, igényes és ötletes pályamunka érkezett. Úgy gondoljuk, rajzpályázatunk elérte célját: az alkotóknak sikerült megmutatni a keresztes vipera és a melanisztikus erdei siklók, kockás siklók és vízisiklók szépségét és különlegességét.

Erdei kétéltűek keresése a patak mentén. A gyepi béka gyakran került szem elé.

Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2020-ban is megrendezte a 10-18 év közötti gyerekeknek szóló herpetológiai táborát, a Herptábort.