Uhuk kutatása mintaterületeken

Nehéz hónapokon vannak túl a magyarországi uhuk. Bár a rossz hírek közzététele a természetvédelemben nem tartozik a leghálásabb feladatok közé, mégis fontos, hogy a madárkedvelők és természetszeretők lássák és érzékeljék azt is, hogy egy-egy fajnak természetes okokból is rendkívül hirtelen és drasztikus módon lecsökkenhet a szaporodási rátája egy kedvezőtlen téli időszakot követően. 2018-ban – a tavalyi, kiemelkedően sikeres évet követően - sajnos a magyarországi uhu költőállomány esetében is ezt érzékeltük.

Uhufiókák. (fotó: Schwartz Vince)

A tavalyi kiemelkedően sikeres évtől eltérően 2018 a Magyarországon fészkelő uhupárok egyik legrosszabb éve volt. A sikertelenség nagyrészt természetes okokra vezethető vissza, de sajnos idén - több évtized után - újból szándékos emberi károkozás – fészekrablás -  nyomaira bukkantunk néhány költőhelyen. Azontúl, hogy a megkezdett költések egy részénél a tojásokból nem keltek ki fiókák (vagy később elpusztultak), a mintaterületeken végzett alapos vizsgálatok és az ország más területeiről idáig beérkező adatok alapján a territóriumot foglaló párok száma is kismértékben csökkent, vagyis a kutatott régiókban sajnos - a tavalyi év adataival összevetve - valós állománycsökkenést bizonyítottak a szakemberek. Fejér-megyében például a tavaly lakott költőhelyek felében idén semmiféle jelenlét nem volt észlelhető, az egyetlen költésbe kezdett pár két fiókája pedig közvetlenül a kirepülés előtt elpusztult.

Az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály Uhu fajmegőrzési programjának előző évi - 2017-es - beszámolója ezen a linken érhető el PDF-formátumban.

2018-ban az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály az eddig megszokott országos állományfelmérést kiegészítve úgynevezett mintaterület alapú populációvizsgálatokba kezdett a magyarországi uhuállomány kutatásában. Erre amiatt volt szükség, mert az elmúlt években a valós költési sikerről és néhány más fontos ökológiai paraméterről nem rendelkeztünk kellően reprezentatív adatokkal. Eddig számos fontos kérdésre már választ kaptunk; ezek elsősorban az uhuk táplálkozásának -és a főbb veszélyeztető tényezők megismerésében jelentettek előrelépést. A fiókakori pusztulással, a természetes állományból évente kikerült kifejlett példányok számával és a hazai állomány fluktuációjával kapcsolatban viszont sok fontos kérdés továbbra is megválaszolatlan maradt, emiatt ezek mértékét nem tudtuk reálisan megbecsülni. A módszertan tekintetében így ki kellett bővítenünk eddigi munkánkat, prioritást adva a faj védelmével kapcsolatban fontos ökológiai paraméterek vizsgálatának. Az intenzív, mintaterület alapú vizsgálatok jelentősen csökkentik a vizsgált célterületeken az adatok hibaarányát, így ezeken a helyeken lehetőségünk van a valós költési siker részletes vizsgálatára és a populációdinamikával, valamint akár a táplálkozással kapcsolatos pontosabb adatgyűjtésre is. A mintaterületeken hosszú távon is vizsgálhatjuk azokat a jelenségeket, melyek folyamatos vizsgálatára az ország egyéb területein kapacitáshiány miatt nincsen lehetőség.

Ezzel kapcsolatban fontos szempont volt, hogy – kezdetben kis számban - olyan – lehetőleg egymástól eltérő jellegű - területeket válasszunk, ahol a költőállomány jelentős része kőbányákban fészkel, így lehetőségünk legyen a bányaművelés esetleges hatásainak vizsgálatára is. Végül két egymástól távolabb eső körzet vizsgálatára esett a választásunk: A Dunakanyar tágabb térségére (Budai-hegység, Dél-Börzsöny, Ipoly-völgy alsó szakasza, Gerecse keleti nyúlványa, Pilis, Visegrádi-hegység és a Szlovákiához tartozó Helembai-hegység), ahol a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának segítségével, illetve a Zempléni-hegység tágabb térségére (Zempléni-hegység, Tokaji-hegy, Hernád-völgy, Bodrogköz), ahol pedig az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának segítségével dolgozhattunk. A mintaterületeken 2018-ban a következő lényegesebb adatokra tettünk szert:

Állományadatok:

A Zemplén-környéki mintaterületen összesen 32 korábbi évekből ismert territóriumot ellenőriztünk a kotlási periódusban, majd azt követően több alkalommal is. Új territóriumokat alapos keresés ellenére sem találtunk. 6 olyan territóriumban is teljesen kizárható volt az uhuk jelenléte, melyekben a tavalyi évben még költőpárok jelenlétét dokumentáltuk. Egy esetben az uhuk által tavaly költésre használt gallyfészket egy rétisaspár foglalta el. 3 territóriumban a hím uhuknak nem sikerült párt találniuk maguknak, tavaly ezek mindegyikében sikeres költések voltak. Egy territóriumban a rezidens uhupár nem költött. Mindössze 20 territóriumban kezdődtek meg a költések, de 7 territóriumban még tojásos korban tönkrementek. Egy esetben a talajon lévő költőhelyet vaddisznó dúlta fel, két uhutojást pusztítva el. Egy esetben a költőpárkányon fekve találtuk meg az elpusztult tojó tetemét, a későbbi vizsgálatok alapján másodlagos mérgezésben pusztult el. Négy esetben – zavartalan sziklafalakon - ismeretlen okból hiúsultak meg a költések, az egyik helyen két tojást találtunk a költőpárkányon. Két territóriumban biztosan fiókás korban mentek tönkre a költések – az egyik helyen a költésnek otthont adó feketególya-fészek szakadt le, a másik helyen pedig egy fióka maradványait találtuk meg a költőpárkányon (sziklafal); érdekesség, hogy a fiókát a jelek szerint valamilyen ragadozómadár tépte szét, nem pedig emlős. Májusban összesen 14 helyen figyeltünk meg fiókákat, összesen 22-t (3x3, 8x2, 3x1).

Uhuk a Zemplén-környéki mintaterületen 2018-ban
(a felvételeken a Zempléni-hegységben lévő költőhelyek egy része látható). (felvételek: Schwartz Vince)

A Dunakanyar-környéki mintaterületen összesen 13 korábbról ismert territóriumot ellenőriztünk a kotlási periódusban, majd azt követően több alkalommal is. Új territóriumot alapos keresés ellenére sem találtunk, csupán egy dél-pilisi természetes sziklán észleltük egy példány (valószínűleg ivaréretlen) ideiglenes jelenlétét. 4 olyan territóriumban is teljesen kizárható volt az uhuk jelenléte, melyekben a tavalyi évben még költőpárok jelenlétét dokumentáltuk, ezen kívül egy olyan revírben sem volt jelenlét, ahol tavaly egy magányos hím tartózkodott. Ezek közül az egyik helyen bányaművelés miatt megszűnt az uhuk korábbi költőhelye és a madarak elhagyták a revírt, egy másik esetben viszont a korábbi tojót néhány kilométerrel arrébb egy másik – jobb minőségű – revírben megtaláltuk. Nyolc territóriumban figyeltünk meg párzást, de egy esetben (újonnan kialakult pár) a pár a násztevékenységet követően nem kezdett költeni.  7 költőhelyen rendben elkezdődtek a kotlások, de májusban csupán 3 pár esetében figyeltünk meg fiókát. Két költőhelyen májusban üres volt a költőüreg, az egyik esetben valószínűleg tojásos korban ment tönkre a költés. A másik költőhelyen az utolsó ellenőrzések során már minden bizonnyal fiókát takart a tojó uhu, de később itt fiókát nem találtunk, viszont a könnyen megközelíthető költőüreghez emberi lábnyomok vezettek. Egy további esetben a költés a kotlási periódus első két hetében hiúsult meg, mint a későbbi terepbejárás során kiderült, sziklaomlás miatt nagyméretű kövek zuhantak a költőpárkányra a kotló tojó mellé. Egy költőhelyen ismeretlen okból hiúsult meg a kotlás, ott júniusra az öreg hím eltűnt a revírből (valószínűleg elpusztult), csupán a tojó maradt a területen. Összesen 2 pár esetében keltek ki bizonyítottan fiókák (2x2), melyek rendben felnevelkedtek és elmászkáltak a költőhelyekről. Egy esetben – egy lassan egy évszázada ismert uhu-költőhelyen a Visegrádi-hegységben – min. egy fióka sikeresen kikelt a tojásokból, de május 4-17 között eltűnt a költőpárkányról. A fióka május 4-én kb. tíz napos volt. A nehezen megközelíthető költőhelyen emberi jelenlét nyomai voltak megfigyelhetők (kötéllel történő ereszkedés, taposás). Miután a MME szakemberei észrevették az esetet és jelentették azt a természetvédelmi kezelőnek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Pilis-Budai Tájegység Természetvédelmi Őrszolgálatával közösen helyszíni szemle keretében ellenőriztük a tájegység összes 2018-ban aktív uhu költőhelyét, de máshol nem találtuk fészekrablás nyomait. Hasonló eset már évtizedek óta nem fordult elő Magyarországon (előtte rendszeres volt). A vizsgált térségben a faj visszatelepülése óta a megkezdett költések számához viszonyítva idáig még nem volt ilyen rossz a költések sikere, mint 2018-ban!


Uhuk a Dunakanyar-környéki mintaterületen 2018-ban. (felvételek: Schwartz Vince)

A jövőben a vadkamerás megfigyelések alkalmazása is tervbe van véve a faj vizsgálatával kapcsolatban. A vadkamerás megfigyelés a monitoring szempontjából is fontos adatokat szolgáltat. A segítségével megbizonyosodhatunk például arról is, hogy megfelelő terepviszonyok esetén már a négy-öt hetes uhufiókák is nagyobb távolságra és hosszabb időre (több óra) elhagyhatják a költőüreget, és csupán a szülőmadár visszatértekor, etetéskor térnek vissza abba. Ez a viselkedés sajnos kockázatot jelent a szaporulat védelme szempontjából és jól mutatja azt is, hogy sok esetben miért nem vezetnek eredményre a nappali fióka-ellenőrzések. Az álcázás nélkül kihelyezett kameracsapda jelenléte egyáltalán nem befolyásolja sem a fiókák -sem pedig a szülőmadarak viselkedését, így a jövőben el kell kezdeni ennek a módszernek a magyarországi alkalmazását is.


Kameracsapdával készült felvételek egy kétfiókás uhuköltésről. A táplálkozás mellett a
szülőmadarak és a fiókák aktivitásáról is fontos információval
szolgál ez a módszer. (felvételek: Schwartz Vince)

Bár egyelőre úgy tűnik, hogy 2018. az utóbbi évtized egyik legrosszabb éve lesz az uhuknak, az országos állományadatok csupán ősszel fognak beérkezni így teljes körű feldolgozásuk is csak ezt követően válik lehetővé!

A MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály a német uhuvédelmi szervezetekkel is folyamatosan kapcsolatot tart, melynek elsősorban az az oka, hogy Európában az első uhuvédelmi intézkedéseket Németországban hozták és ott dolgoznak a faj védelmében legnagyobb tapasztalattal rendelkező szakemberek is. A tapasztalatcserén túl az aktuális információk megosztása is fontos, így derült ki a német kollégák beszámolói alapján, hogy Németországban – csakúgy, mint Magyarországon – szintén 2018 volt az utóbbi évtized egyik leggyengébb „uhus éve”, rendkívül kisszámú sikeres költéssel és kirepült fiókával, valamint a költések nagyszámú elmaradásával.

 

Köszönetnyilvánítás:

A mintaterületek vizsgálatával kapcsolatban a MME az alábbi szervezeteknek tartozik köszönettel:

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint az Alsódobszai Hernádmenti Természetvédelmi, Kulturális És Sport Egyesület, a COLAS Északkő Kft. és a Hegyvidék Polgárőr Egyesület.

A mintaterületek vizsgálatával kapcsolatban az alábbi személyeknek tartozunk köszönettel:

Becze László, Bereczky Attila és családja, Béres István (ANPI), Bíró Sándor (DINPI), Herczeg Ferenc (ANPI), Kossuth Levente, Lontay László (ANPI), Mócsán András (ANPI), Novák Adrián (DINPI), Petrovics Zoltán, Prommer Mátyás, Serfőző József (ANPI), Somogyi Péter, Dr. Soós Endre (FÁNK), Szegedi Zsolt (ANPI), Szőke Zsolt, Tóth Péter (ANPI), Turny Zoltán és Varga Katalin (ANPI).

 

Schwartz Vince

Uhu fajmegőrzési koordinátor

MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály

Kapcsolódó hírek

A harkályséta résztvevői

Szombaton, a 19. Tatai Vadlúd Sokadalom keretében sikeresen lezajlott az újonnan alakult Harkályvédelmi Munkacsoport első nyilvános eseménye.   

Madárbarát ajándékok

Van az embereknek egy olyan, irigylésre méltó kis csoportja, akik rendkívül összeszedetten intézik a karácsonyi ajándékbeszerzést. Ők azok, akik akár már nyáron is megvesznek egy olyan tárgyat, amiről tudják, hogy jó karácsonyi ajándék lesz egy ismerősük, családtagjuk számára. Ők azok, akik kimaradnak a decemberben oly jól ismert karácsonyi stresszből és békésen rajzolják a...

Kezdő madarász képzés

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel az MME Börzsönyi Helyi Csoportja ismét két napos képzést hirdet "Kezdő madarász vagyok!" címmel. A madarász alapképzés célja, hogy a laikus madárkedvelők számára olyan tudásanyag megszerzését tegye lehetővé, melynek birtokában bárki sikerélményekkel vághasson bele a terepi madármegfigyelésbe, az etetők és itatók madarainak...