Új technológiával a vészesen fogyatkozó fecskék nyomában

Tudományos állományfelmérések nélkül is látható, hogy a hazai fecskeállomány drasztikus mértékben csökkent az elmúlt évtizedben. A 2010-es évet ezért is nyilvánította az MME a fecskék évévé, s folyamatosan próbálta feltárni a csökkenés okait, amelyben jelentős szerepet játszhatnak a vonulási útjukon és telelőterületeiken ható tényezők is. Sajnos azonban még nem áll rendelkezésre elegendő információ a probléma feltárásához.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (fotó: Nagy Károly)

 

A „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projektnek köszönhetően most lehetőség nyílt egy új technológia, a geolokátor alkalmazására, hogy megismerhessük a molnárfecskék és partifecskék által használt vonulási utakat és telelőterületeket. Az MME 50 partifecskét és 50 molnárfecskét jelöl meg az eszközzel.

A geolokátorokról fontos tudni, hogy nem GPS technológián alapulnak. A műholdas nyomkövetők mérete még nem teszi lehetővé, hogy kistestű énekesmadarakon alkalmazzák őket, a geolokátorok viszont már igen. A technológiát a Brit Antarktiszi Kutatások (British Antarctic Survey) vezetett be és a Svájci Madártani Intézet (Swiss Ornithological Institute) fejlesztése révén jutott el oda, hogy fecskéken is alkalmazni lehessen.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (fotó: Nagy Károly)
A geolokátor alig 0,6 grammot nyom

 

A geolokátorok a nappali világosságnak a föld eltérő helyein mutatkozó időbeli különbségeit használják fel. E berendezések fényintenzitás érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet, valamint az adatok tárolására alkalmas memóriát tartalmaznak. A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, amely alapján megállapítható a madár Kelet-Nyugati pozíciója a Greenwichtől számított 0 fokos hosszúsági körtől, a napi világos időszak hossza alapján pedig a madár Észak-Déli pozíciója az egyenlítőtől. Ezek a készülékek csak kb. 0,6 g-ot nyomnak és a kistestű madarak hátára egy apró hátizsákként kerülnek fel.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (fotó: Nagy Károly)
Geolokátoros molnárfecske eteti fiókáit, egy héttel a jelölés után
(fotók: Nagy Károly)

 

Ahhoz, hogy az adatokhoz hozzájussanak a szakemberek, a madarakat vissza kell fognunk a vonulás/telelés után. A geolokátorokat a fiókanevelési időszak végén helyezik fel a fészkelő madarakra, amely madarakat így nagyobb valószínűséggel lehet majd visszafogni a következő évben az előző évi fészkelés közelében, mintha más időszakban történne a jelölés. A vonuló madarak, bár több ezer kilométer távolságra lévő helyeket használnak életünk során, nagy hűséget mutatnak fészkelő helyükhöz. A letöltött adatok birtokában utólagos elemzéssel tudják a kutatók megállapítani, hogy az adott madár mikor és merre járt. Ezzel a technológiával 150-180 km-es pontossággal állapítható meg a madár helyzete, amely  pontosság kisebb, mint a műholdas követési módszernél, azonban így is sokkal több információhoz juthatunk, mint a hagyományos madárgyűrűzési módszerekkel. Fontos megemlíteni, hogy a geolokátorok révén a fészkelő területen elvégzett körültekintő és jól szervezett kutatómunka révén lehet 2-3 év alatt feltárni az adott faj vonulási útvonalát és telelő területét.  A több mint 100 éve használt madárgyűrűzés számos kistestű vonuló madárfaj esetében nagyon hiányos információkkal szolgál a vonulási és telelési területekről. Sok esetben e területek olyan nagy kiterjedésű, ember által nem vagy gyéren lakott helyeken lehetnek Afrikában, ahol minimális az esély, hogy a gyűrűzött madarak megkerüljenek.

Ez a technológia még nagyon új és folyamatosan fejlődik. Eddig geolokátorokkal vizsgálták például albatroszok, sarki csér, búbos banka, tövisszúró gébics, fülemüle, lappantyú, sarlósfecske és olyan észak-amerikai madárfajok, mint a Bicknell-fülemülerigó, macskamadár, rizscsiröge és az északi bíborfecske vonulását, de az alkalmazások száma robbanásszerűen nő és várhatóan jelentős előrelépésre ad lehetőséget a madárvonulás kutatás terén.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (fotó: Szép Tibor)
Lokátoros partifecske
(fotó: Szép Tibor)

 

Az elmúlt időszak vizsgálatai rámutattak, hogy Magyarországon a hosszútávú vonuló madárfajok állománya sokkal jobban csökken, mint a többi madárfajé. Ezek közül is kiemelt figyelmet érdemelnek a fecskék, melyek esetében 6,9 – 9,1 %-os átlagos éves csökkenést lehetett regisztrálni. Az állománycsökkenés okai minden bizonnyal összetettek és a költőhelyeken bekövetkező élőhelyi, területhasználat változások mellet a vonulási útvonalon, pihenőhelyeken és a telelőterületeken ható tényezők is jelentős szerepet játszhatnak. Számos kutatás hívja fel a figyelmet arra, hogy a klímaváltozással járó gyors változások az európai fészkelő és vonuló helyeken jelentős szerepet játszanak e madárfajok csökkenésében.  A füsti fecskék esetében vannak adataink a hagyományos madárgyűrűzésnek köszönhetően a telelőterületről, azonban a molnárfecske és a partifecske telelőterületeiről és vonulási útvonalairól szinte semmit nem tudunk. A Szaharától délre fekvő területekről összesen két partifecske adatunk van, ezek is olyan madarak, amiket hazánkban vonuláson jelöltek, a molnárfecske esetén, pedig egyetlen adatunk van a vonulási útvonalról Máltán.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (MMM grafikon)
Molnárfecske állománygrafikon (forrás: MME Monitoring Központ)

 

A fészkelő partifecske állomány nagysága a harmadára csökkent az utóbbi két évtizedben a Tisza teljes magyar szakaszán, valamint az 1986 óta vizsgált felső szakaszon Tuzsér-Tokaj között. A fészkelési időszakban bekövetkező áradások (zöldár) a fészkelő telepeket megsemmisítik és ezen évekből csak a heti gyakorisággal vizsgált felső szakaszról van információ.

A hazai partifecske állomány jelentős részét kitevő, a Tisza magyar szakaszán fészkelő állomány 1990 óta a harmadára zsugorodott. A gyűrűzési adatok alapján végzett elemzések arra mutatnak, hogy a fészkelő területen mind gyakrabban bekövetkező rendkívüli időjárási helyzetek (pl. zöldárak, aszályos időszakok) mellett az afrikai vonulási és telelési területen bekövetkező szárazságok is nagy szerepet játszhatnak a csökkenésben.

Geolokátorokkal a fecskék nyomában (MMM grafikon)
Partifecske állománygrafikon (forrás: MME Monitoring Központ)


A „Magyarország - Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködés Operatív Program 2007-2013” támogatásával zajló „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” című HUSK/1101/2.2.1/0336 projekt keretében lehetőségünk nyílt hazánkban geolokátorok alkalmazására. A geolokátorokat együttműködés keretében a Svájci Madártani Intézet készítette. A jelölésekre a partifecskék esetében az MME és a Nyíregyházi Főiskola közös több évtizedes kutatási területén, a Felső-Tiszán került sor, ahol a legjelentősebb hazai állomány már a gyűrűzéseknek köszönhetően jól ismert egyedeire kerültek a geolokátorok. A molnárfecskéket a Nagyhalászhoz tartozó Homoktanyán található két telepen és egy Tiszabercelen lévő telepen jelöltük meg.

Mindkét területen jó esélyeink vannak, hogy a jövő évben ezekből a madarakból legalább néhányat vissza lehessen fogni és az adatok elemzésével többet tudjunk arról, hogy a két faj merre vonul, hol vannak a legfontosabb pihenőterületeik a vonulási útvonalon és hol fekszenek telelőterületeik. Ezekkel az információkkal közelebb kerülhetünk az állományváltozás okainak megértéséhez és ezen keresztül legalább megpróbálhatunk lépéseket tenni a problémák csökkentésére. Minderre 8-10 hónap múlva derülhet fény, amikor az Afrikát megjárt madarak visszatérnek, amiről reményeink szerint be tudunk majd számolni.

Videó a fecskék geolokátoros jelöléséről
(Felvétel: Drexler Szilárd).


 

Kapcsolódó oldalak

 

 

Köszönjük, hogy egy százalék felajánlásával az MME madárvédelmi munkáját támogatta!

 

 

 

 

Dr. Szép Tibor, Nagy Károly, Halmos Gergő, Szász Péter
A fenti kis képen geolokátoros molnárfecske láthatók
(fotó:  Nagy Károly)

.

Kapcsolódó hírek

Madármegfigyelés (Fotó: Orbán Zoltán)

A hagyományosan október első hétvégéjére meghirdetett nemzetközi programon idén 35 BirdLife-partner ország madártani szervezete, köztük hazánk képviselője, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) vett részt.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) madarász ovi programjához környezeti nevelőt keres, megbízási jogviszonyban, vagy vállalkozói szerződéssel, teljesítményarányos bérezéssel.

Az MME Csongrád Megyei Helyi Csoportja online országos madártani versenyt hirdet általános és középiskolások részére. A Beretzk Péter emlékére elnevezett verseny 2019. szeptemberétől 2020. márciusig zajló madárismereti vetélkedő. A versenyen résztvevő diákoknak Magyarország élővilágával kapcsolatos, elsősorban a hazai madárfaunát érintő kérdéseket kell megválaszolniuk.